Eltűnt a vágy és a szerelem!
Elveszett a félelem vad tengerében,
elhagyott, mint kiégett lakást.
Megszökött tőlem az éltető erő,
nem sorvadhatott tovább bennem,
hisz neki kell a szenvedély,
mely kialudt, s többé fel nem kél!
Iránta nem, hacsak el nem varázsol,
tekintetével meg nem babonáz!
Nem, nem engedhetem,
hogy ez a gonosz lélek visszaszerezzen,
és magának megtartson,
minden széptől megfosszon,
egy díszes dobozkába rakjon,
és onnan, ha kellek, előkapjon!
Nem, nem lehetek így az övé,
ne legyek bár senkié,
de az életem csak az enyém,
én döntöm el, kit fogadok mellém!
De egyszer eljön az a perc,
mikor változhat sorsom,
mert rátalálok egy fiúra,
akinek magamat odaadhatom,
tudva azt, hogy fontos vagyok neki,
s tud önzetlenül szeretni.
2006.szeptember B.Gábor K. 2év,2hónap