Szeretem a decembert, s nem csak a karácsony miatt,
Szeretem a vigyázó, mindig mosolygó angyalokat,
A fényeket, díszeket; a finom, levegőben szálló illatokat,
Azt az igazi, érintetlen, mindent puhán betakaró havat. 

Szeretem, ha látom, milyen jók egymáshoz az emberek,
S látom, sajnos azokat is, akikben szomorúság remeg.
Szívvel néző ember vagyok, mégsem herceg rókával,
Rózsám sincs, nem harcolok az idővel, sem a kígyóval.

Egy vagyok a sokból, mégis valakinek különleges,
Nekem sincs sok mindenem, de a lelkem fényes.
Tűz ég bennem, szeretet, kedvesség táplálja bennem,
S ezt a tüzet bárki elérheti, megmelegedhet mellettem.

Lennék én a Mikulás, hiszen úgy szeretek adni:
Családomnak cipőjébe egy kis csokoládét rakni,
Barátoknak, ismerősöknek a verseim, gondolataim,
Idegeneknek maradnak a szívből jövő mosolyaim.

Nem fukarkodom bókokkal, dicséretekkel egész évben,
De adni ilyenkor szeretek többet, hiszek a szeretetben.
Talán nem azt adom, mikre csak azt hiszed, vágysz,
De hidd el, ez többet ér, mint bármi megfogható tárgy. 

A süteményeimben a titkos összetevő is a szeretet,
Egy csipet gondoskodás, s hogy mindenkire figyelek.
Azt mondják, kedves vagyok, és szeretek nagyokat nevetni,
Enni is, s kerekded formáimmal jól esik engem megölelni.

Örülök, hogy sokan megtaláljátok bennem, mi hiányzik,
S hogy tudok tűz lenni ott, ahol sok ember rég óta fázik.
Szeretnék Mikulás lenni, arcokra derűt, mosolyt csalni,
S hitet, reményt csempészni a szívekbe, mert kezd kihalni.
2025.11.30.