Te nem szeretsz, és én sem szeretlek,
csak vágyódunk egy érzés, egy ígéret után,
s ha elhagysz egyszer, én nem szenvedek,
mert mindez hamis, kacér álom volt csupán.
Nem vagy igaz, míg nem érinthetlek, képzellek,
szavainkat elfújja a szél, nem tartósak, elillannak,
a vad ígéretek szemérmes vágyakká szelídülnek,
már Te sem tudod, az egészet miért velem akartad.
Kínoz egy érzés belül, félek, túl hamar túl sokat akarok,
de közben nem tudom mennyit ér, amit magamból adhatok:
egy vérző, megtépázott szív pumpálja bennem a vért,
egy szürke, elhaló lélek köré fonódik némi anyag még.
Hiányzik még mit mondtál, hogy keress, mesélj,
hogy nevetve írd, buta leány, mondd el, ne félj,
vágyom utánad, az elmulasztott lehetőségekre!
Hazudtam, hogy a Te szíved ezt könnyebben túlélje.
2020.04.12. Húsvét vasárnap Z
