Csendben üldögéltem,
Hírtelen megjelent előttem.
Gyengéden megfogta kezem,
Nagyon szeretne beszélni velem.
Vágyakozva néztem a szemébe,
De elkezdeni nem merte.
Egyszer csak megkérdezte,
Szeretnék-e járni vele.
Várakozás nélkül feleltem,
Igen, hisz te vagy mindenem.
Te vagy, kit mindig szerettem,
Nélküled nem vagyok semmi sem.
Kimondhatatlanul örültem,
Az érzést, mit akkor éreztem,
Szavakkal leírni lehetetlen,
Hasonlót az óta sem éreztem.
