Ahogy a szél cirógatja arcom, izzó vágy tör rám,
tegnap így simogatott engem Ő, egy tiltott órán.
Minden érintése égette bőröm, ahogy most a nap,
nem kapkodtunk, miénk volt minden édes pillanat.
Lelkünk egy fényes gömbbé olvadva ragyogott,
kisöpörve belőlünk minden gondot és bánatot.
Elteltünk erejével, fényében napoztunk,
eddig számunkra ismeretlen tájakra utaztunk.
Megadtad, mire vágytam, s én is viszont neked,
várom már nagyon az újabb lopott perceket.
Te lettél a titkos ládikám, tudod minden titkom,
féltelek, őrizlek, de te is vigyázol rám, tudom!
Mindent magam mögött hagyva léptem feléd,
szívem darabokra törve, foltozva tettem eléd.
Komoran, gondterhelten szorongattad, remélve,
minden seb begyógyulhat szerető érintésedre.
2020.04.08.-10. Z
