Életem versei

Megbántottalak, szívedbe kést szúrtam a kimondott igazsággal, és azt hittem, hogy nem fogsz tudni megbocsájtani nekem: hogy elvágtam közöttünk a barátság remény- fonalát. Tudtam, hogy tartozom mégis az igazsággal. Ígérni nem tudok többet, mint ezelőtt pár nappal. Fájt nekem is fájdalmat okozni, de…

Hajt a vágy, hogy mindenáron maradandót alkothass, megteszed mit kitalálsz, gondolkozni minek. Taps amit vársz és éljenzés, de mi áron, nem érted még, s hogy az ováció szánalom-e a butaságodért... Hiszen maradandóvá csak szeretet által válhatunk...   A fény, ahogy megtörik, s árnyékát veti rád,…

Újabb reggeli zavaró fény töri meg az alvás békéjét, Újra egyedül fekszem az ágyban, érzem kihűlt helyét. Egyszer már kelhetnék melletted, néznélek téged, Ahogy ébredsz, s szívem mosolyogva újra feléled. Hűvös az ágy, ordít az üresség, hol vagy, hiányzol! Ott vagy, hol lenned kell, hiszen ígéreted…

Hangok ébresztenek, kiragadnak az álmomból, Gyerekeim hangja tép ki az érzett biztonságból. Nem ez a kép volt, nem ezekkel a szereplőkkel, Nem tudom, miért kínoz szívem elérhetetlennel. Most csak azt tudom, hamis amit akar, s mutat, Álomkép, ami nem mutatja a hibát, se rosszat. De a valóság lehet e…

Esteledik, s ahogy egyre sötétebb lesz körülöttem, úgy merülök el egyre inkább az álmodozásban. Telnek az órák, a napok, a hetek csendben, sehogy sem találom a helyem a valóságban. Kétségek közt kapaszkodok a jelen talaján, s még mindig csak egy dologra várok igazán. Rád, hogy üzend, jövök már, hogy…

Eljött a reggel, szemem még az álombeli képekhez ragaszkodik. Téged látlak, itt vagy velem, kezed egy pillanatra sem eresztem. Félek, ha megtenném, elszállna ez a pillanat, s vele együtt Te is, s ez a kósza gondolat. Érzem, ahogy az álmokon is át süt melegével az átélt boldogság. Nem kellett hozzá…

Mi járhat a fejedben most nem tudom, dolgozol, tőlem a kötelező dolgod elvon. De hiába tudom ezt, hiányod erős, tudom, nem Te vagy ezért sem felelős. Mégis egyre csak feléd járnak a gondolatok, itt vagy a fejemben, szívemben, s hallgatok. Volt egy lyuk bennem, de Te elérted, hogy kisebb…

Kinyitom a szemem, szám mosolyra húzódik önkéntelen, Rád gondolok, az álom még csendben itt lebeg felettem. Elillan, mikor kinyújtott kezemmel a semmit markolom, Hiányod az csak, amit szinte érintek a hideg paplanon. Oldalra fordulok, s átölelem magam, már nem nevetek, miért van ez, áruld el…