Mi járhat a fejedben most nem tudom,
dolgozol, tőlem a kötelező dolgod elvon.
De hiába tudom ezt, hiányod erős,
tudom, nem Te vagy ezért sem felelős.
Mégis egyre csak feléd járnak a gondolatok,
itt vagy a fejemben, szívemben, s hallgatok.
Volt egy lyuk bennem, de Te elérted,
hogy kisebb legyen, benne él szereteted.
Nem lüktet az üresség, nem kong a fájdalom,
hullámok remegnek felszínén, félek elbukom.
Sok mindent adtál, felsorolni is lehetetlen, s remélem,
hogy fele annyit vissza adhatok, ha közel sem egészen.
Veled indul a napom egy reményteli mosollyal,
s veled zárul be szemem, előtte lebegő arcoddal.
Megtöltöd a szívem, s lelkem melengető szavakkal,
olyan vagy nekem, mint egy személyre szabott angyal.
2020.04.27. (B.Z.)
