Eljött a reggel, szemem még az álombeli képekhez ragaszkodik.
Téged látlak, itt vagy velem, kezed egy pillanatra sem eresztem.
Félek, ha megtenném, elszállna ez a pillanat,
s vele együtt Te is, s ez a kósza gondolat.
Érzem, ahogy az álmokon is át
süt melegével az átélt boldogság.
Nem kellett hozzá más, csak Te és én, s a varázs.
A kimondott szavak édesen szálltak,
az érintések gyengédekké váltak.
Lelki egyensúlyunk új utakra tévedt,
izzó vágy lángjaiba szívünk elégett.
S bánom e? Soha!
Te lettél szívem új motorja....
2020.04.29. (B.Z.)
Reggeli gondolatok
2024.10.12. 22:23
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://myworks.blog.hu/api/trackback/id/tr5518706906
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.