El kell mondanom,
Nagyon sajnálom,
Azt hittem, arra vágyom,
Te legyél a barátom,
Rólad szól az álmom.
De ma már tudom,
A szívem másra gondolt,
Csak nekem nem szólt.
Sajnálom, ha megbántottalak,
Hidd el, nem akartalak.
Ezt a verset is azért írom,
Mert azt hiszem, annyival tartozom,
Hogy őszintén bevalljam,
Azt akartam,
Neked én olyan legyek,
Mint tavasz a fagyott szívnek.
A Te szíved viszont virult,
Forró tüze nem akkor gyúlt.
Rólam elég csak annyi,
Nem vagyok én más senki:
Csak egy egyszerű városi lány,
Aki írt egy pár szerelmes verset,
Ki álmaiban sem királylány,
Egy lány csak, aki sírt eleget.
Ki ezzel a verssel csak azt szeretné,
Ha a fiú, kinek szól, megértené:
Nem szeretne tőle semmi többet,
Csak barátságot, és egy- egy levelet.
/2003. 12./
