Itt állok a fényben, ébren,
mégis, mintha álmot látnék.
Oly sokat álmodtam e percről,
Itt álltál előttem, és én félszegen,
bátortalan, nem tudtam merre lépjek.
Éreztem, hogy a táncban rám vársz,
Fogjam meg kezed, s te navigálsz.
Bíztam benned és átöleltük egymást,
Lelkem azonnal érezte a kapcsolódást.
S oly magasságokba repült, hogy az eszem
Nem tudja álmodtam, vagy tényleg átéltem.
Szavakat keresek hasztalan, kifejezni
Mit éreztem akkor, ott, Veled. Megérteni
Talán én sem tudom. Csak belefeledkezni.
Torkom elszorul, szívem kalapál. Emlékezni
Fogok minden percére. Édes, boldog álom.
Köszönöm, hogy azt adtad, amire vágyom.
Nem csalódtam. Ugyan, dehogy! Hiszen,
A lelkem is beleremegett abba mit átéltem.
Talán túlzás tökéletesnek tartani.
Nem akarom ezzel terheid növelni.
Nem tudom, kire hogyan hatsz,
Csak azt: nekem tökéletes vagy.
2023. 08. 16. H.P.
