A tenger fenekén állok
Ti mind azt hiszitek:láttok.
De nem így van, mert egyedül szenvedek,
Égetnek, mardosnak érzelmek, hiányok,
Nem tudom merre induljak, nem látok.
Nincs fény, nincs jel, vagy egy kapaszkodó,
Csak sötét van, fájdalom. Borzasztó.
Börtönébe zárt, s a kulcsot eldobta
Szívem s lelkem ez mind szétnyomja.
Meghalok, de ezt már szinte várom,
Lebegni szeretnék, békésen, akár egy álom.
S még várok, hátha erőm újra feléled,
S küzdök, mert nem várom a segítséged
Hasztalan. Reménytelen. Nem építhetem
Fel magam hazugságokból. Ledöntöttem
Minden hiú vágyam, s most újjá éledek,
De nem tudom, hogy lesz e akit szerethetek.
Mert önző akarok lenni, magam nem szétosztani,
Hanem kapni is jó lenne és ha valaki észrevenne,
Talán meglátna, talán meg is szeretne. Nevetne.
Ábrándozom újra, inkább csak hagyom, sírjak,
Megtalálom az utam, csak még kell változzak.
2023. 07.17.
