Három hét nélküled nagyon hosszú idő.
Hideg van. Fázom. Már a fű se nő.
Lassan telnek az órák, a napok
Nélküled én csak félember vagyok.
Belehalok, ha nem láthatlak,
Nem ölelhetlek, nem csókolhatlak.
Nagyon hiányzol már, Édesem,
Hisz olyan vagy Te nekem:
Mint csillagok a kék égnek,
Mint a zöld szín a leveleknek.
Elválaszthatatlanok,
És örök érvényűek, olyanok,
Mint amilyenek Mi vagyunk,
S egymás iránti érzéseink.
/2004. 10. 10/
