Életem versei

Miközben futva menekültem, hirtelen kinyitottam a szemem. Több, lassan elmúlt másodperc után eszméltem rá, hogy egy álom volt csupán. Kifújtam a tüdőmben rekedt levegőt, felkeltem és megigazítottam a lepedőt. Mielőtt visszafeküdtem volna, álltam, a sötétséget mereven bámulva.…

Néma sikolyom szétszakítja a csendet, szívem összeszorul, s utálom az életet. Szeretet, megértés ilyenkor távoli és hazugság, szemem könnyel teli és hagyom, hogy a szomorúság, átjárja a testem, hogy a fájdalmat teljesen átérezzem. Majd’ összeroppanok e nagy teher alatt,…

Úgy érzem keserű maradtam, nincs jobb ember bennem, legbelül, s aki nem fogad el, annak tényleg a legjobb, ha messze elkerül, dob és maradok azoknak, a családnak, akik ölel s nem dobhat el, mert vére vagyok, s szeret akkor is, ha épp utálom a világot, s nevet ha arra vágyom és sír…

Eltűntem, mint a nappali égen a csillagok, de itt vagyok, csak most nem láthattok. S mikor eljön az est ás a nap leszáll, akkor csillagok az égen nektek, mint egy őrmadár. Vigyázzon álmaitok, és kértek minden erőt, lelket adjon nektek kitartást és gondtalan, vidám perceket. Néha…