Elmerengek egy fénykép felett. Mióta ülök így már,
Nem tudom, de az óra lassan éjfél fele jár.
Döbbenten veszem észre a fehér papírt, s hogy nem
Dolgoztam semmit, pedig készen kéne lennem.
Hiába. Az emlékek visszajárnak, s elűznek minden
Gondolatot, legyen bármi éppen az eszemben.
Megbénítanak, s a következő pillanatban
Mégis tudom mi volt, mi kavargott gondolataimban.
Szép emlékek szép számban szaporázva szállnak,
Míg maguktól mámorosan meg nem maradnak
Egy helyben. Ezek a képek és mondatok egy valakit idéznek,
Őt, kit mindenhol ismernek és szeretnek.
Megértem őket, hisz az én szívemet is úgy elmarkolta,
Mintha egész életében csakis azt kereste volna.
Beférkőzött a képe, az illata, az érintése minden egyes sejtembe,
S nem tudom, s nem is akarom kiűzni onnan sohase.
Mert ő már hozzám tartozik, s én teljesen őhozzá,
S nem hiszem, hogy boldogságunkat valami elronthatná.
Azt érzem, és bízom is abban, hogyha igazán szeret,
És miért hinném azt, hogy nem, elmenni nem enged.
S nem is mennék, még akkor sem, ha kérné,
Hisz Ő írta: „nem állhat senki szerelmünk közé! ”
S ha ezt nem gondolta valóban komolyan,
Belehalok, mert nem lehetek ebben bizonytalan.
De nem így van. Ezt biztosan tudom,
Szeret engem, és én is őt nagyon.
S most lesz a Szülinapja. Immáron betölti a bűvös húszat,
De remélem velem együtt ünnepli a századikat.
Sok idős mondja: az idő mindig gyorsan megy,
Aki ma húsz éves, hamar lesz huszonegy.
S mindig mondják a nagymamák: élvezd az életed,
Amíg lehet, mert hamar rájössz, elvesztegetted.
Húsz éves vagy, de az én szememben már régen kész férfi,
Lehet, hogy nem hiszed, de ilyen idősen néhánynak még nehéz felfogni,
Mit is jelent igazán az élet, mert azt hiszik sokan,
Bulizni kell menni, csajozni, s így élni „boldogan”.
De nem mindenkinek ez az igazi élet. Van, kinek
Már késő rádöbbenni, üresen teltek el azok az évek.
Az idő kerekét visszafordítani nem lehet, de annyit ígérhetek,
Míg velem együtt leszel, mindig szeretlek, s megvédlek
A csalódástól, hisz tudom mit jelent elveszíteni azt,
Kit nagyon szeretsz, s sehol nem találsz lelki vigaszt.
Ezért szeretném, ha megértenéd, s az eszedbe vésnéd,
Nincs az a pénz, kényszer, bármi más, amiért elválnék tőled.
Szeretlek! S nem győzöm hangsúlyozni e komoly szót, mit
Annyian használnak feleslegesen, s komolytalanul, mint
Ha csak köszönne, úgy mondja, s nem szívből jön, akár
Az ember igazi csókja, hanem mint a vízár.
Nekem oly sokat jelent e szó. Kifejezi érzelmeim, s azt is,
Hogy sokat jelent nekem a párom, s nem „csak úgy” mondom „azértis”.
/2004. 09. 07./
