Életem versei

Volt egyszer egy fiú,
Magas, sötét hajú.
Mikor megismertem,
Beleszerettem.
Sokáig nem történt semmi,
Nem mertem kezdeményezni.
Már rég barátok voltunk,
Mikor randevúztunk.
Ismertük már kicsit egymást,
De nem tudtunk még egy s mást.
A randi után hazafelé
Odahúzott maga mellé.
Mélyen a szemembe nézett,
Ebből már tudtam: szeret.
S mikor elmosolyodtam,
S a kezét megfogtam,
Én is szeretlek, mondtam,
Megcsókoltam.
A csók hosszú volt, és forró,
Nem volt még hozzá hasonló.
A félelmem szertefoszlott,
Mikor magához szorított.
Kéz a kézben mentünk haza,
Adott egy puszit a számra.
Alig tudtunk elválni,
Nem tudtuk egymást elengedni
Nem akart elmenni,
Át akart ölelni.
Átölelt, újra megcsókolt,
Az elválás nehéz volt.
Mikor elment úgy éreztem,
Egy részt elvitt belőlem.
Másnap reggel, mikor megláttam,
Rögtön a nyakába ugrottam.
Látszott rajta, hogy boldog,
Szemében tűz lobog.
S mióta egymásra találtunk,
Boldog éjünk és nappalunk.
/2003./