Minden évben ugyanaz a nap,
Ilyenkor mindenki csak jót kap.
Ki ajándékot, ki tortát,
Ki mások jókívánságát.
De ajándék minden, amit egymástól kapunk,
S az is egy gyönyörű ajándék, hogy élünk.
A kicsi dolognak is kell örülni,
Ezektől lehet boldognak lenni.
Ne szégyelljük, ha elkezdünk sírni,
Az örömöt valahogy ki kell fejezni.
Az élet egy nagy ajándék, amit kapunk,
S felnövünk, párt találunk, s mi is életet adunk.
S annak, akit majd felnevelünk, s szeretünk,
Nem kell más, csak a szeretetünk.
S ez nem múlhat el attól, hogy eleven a kicsi,
Ez szívből jön, de ha nincs, azt nagyon megérzi.
S elhidegül a családjától, s bandába kerül,
Drogozni kezd, cigizni, s lassan leépül
A szervezete, s ha nem kap észhez,
A további „élete” pocsék lesz.
S a gyerek nem egy robot,ami mindig azt csinálja,
Amit mondanak neki, hanem azt, amit saját maga
Gondol. Lehet, hogy az az út nem a leghelyesebb,
De a saját hibáiból tanul legjobban a gyerek.
Figyelj arra, hogy ne verd meg, ha valamit rosszul csinál,
Inkább ültesd le, s magyarázd el neki, fiam, Te most hibáztál.
A kiabálás nem jó módszer, s az eltiltás se tesz jót a gyereknek,
Hiszen ha nem olyan jó tanuló, mint a többiek,
De valami máshoz többet ért, nem lehet
Attól is eltiltani, amit igazán szeret.
/2002/Átdolgozva 2005. 01. 20.//
