Van valaki ezen a világon,
Kit nem engedek el semmi áron.
Ő nekem a nagy Ő, a nagy Szerelem,
A boldogság, s biztonságot nyújt nekem.
Szeret és én is őszintén szeretem,
S e szerelem forró és önzetlen.
Egy életen át tart, s ahogy szólt a mondat,
Nem egy pár hónapos kamu kapcsolat.
Nem. Ez egy életre szóló, örök szerelem,
Melynek vége nem lesz sohasem.
Mert halálunk után is egymáséi
Leszünk, akkor is, ha a sors őt másnak ítéli.
Nem engedek, nekem ő kell, Te kellesz,
S remélem Te is eképpen vélekedsz.
Rólam, s csak remélni tudom, hogy nem unsz meg,
És azt, hogy mást szeretsz nem érem meg,
Mert ha nem kellek Neked,
Vedd el inkább az életemet,
Minthogy látnom kelljen, életed akkor boldog,
Ha Szerelmem, veled együtt nem vagyok.
Most azt mondod még, s bizonyítod,
Szeretsz, s szavadat meg is tartod.
Legyen így, ez nekem csak jót jelent,
Hisz az elkárhozástól az éned ment
Meg, s hogy velem vagy. S elég a tudat
Hogy valakinek igazán fontos vagy.
Az a valaki én vagyok! TE, Szerelmem,
Elmondhatatlanul fontos vagy nekem!
Kimutatni és éreztetni sem könnyű,
De talán nagy nehezen nekem majd sikerül.
De ha nem érzed most, hogy mennyire szeretlek,
Hogy érezhesd, nem tudom, mit tehetek.
Szerelmem, Te vagy nekem az élet,
S nálad jobb nincs, nálad jobbat szívem nem is remélhet.
Olyan boldoggá teszel, hogy el sem tudom mondani,
S ezt az érzést nem lehet talán már fokozni.
Ha velem vagy, elröpítesz az égig, szebb világba,
S ott veled rálelek az igazi, szívből jövő boldogságra.
Együtt repülünk kézen fogva a mennyországig.
Szeretlek, s nem tudom, mit mondhatnék még,
Hogy tudd: Te vagy nekem a legfontosabb már oly rég.
/2004. 12. 21./
