Már megint itt a csütörtök,
Ha nem tanultam megszökök.
Mert ha eljön a hetedik óra,
Ki kell álljak a dobogóra.
Ha nyöszörgök és akadozom,
A végeredményt már is tudom.
Kezemben a könyv, fellapozom,
Mit is mondjak?- gondolkozom.
Hölgyeim és Uraim ez a Bazilika,
Van neki négy szép tornya.
Fönt az apostolok sora,
Árkád húzódik alatta.
Ez volt a délebbik oldala,
Most jön a nyugatja.
Azt elfelejtettem volt,
Hogy amott szép kapuja volt.
De nem elég egy, máris kettő,
A vendég arca kételkedő.
No nézd csak a másik oldalán,
Kaput látsz tán a falva vájván?
Na, de most már láttuk kintről,
Irány be, még összedől.
A templom három hajóval rendelkezik,
Assissi még építkezik?
Van négy barlang is a falba,
Ismertebb nevén a kápolna.
Lent terül el az altemploma,
A török bulizni járt oda.
Mintha ez az oltár lenne,
Az ördög van a falra festve.
Ez talán az apszis,
Kör alakú vagy ellipszis?
Szemben az az orgona,
Az Angster gyárból lett lopva.
A főhajó mennyezete
Kazettákkal van díszítve.
A fal is mintákkal van tele,
Sablonok által kézzel lettek festve.
Ez volt hát a Bazilika,
Áll vagy kilenc évszázada.
Köszönöm a figyelmet,
Beszéltem már eleget.
/2003. december/
