Csak hasalok az ágyon, és Rád gondolok,
Messze van még, mikor veled újra találkozok.
Már kigyúltak az égen az első csillagok,
Felnézek az égre, és rájuk mosolygok.
Az esti szürkületben is csak Rád gondolok,
A nap minden percében veled vagyok
Gondolatban, s ettől lassan megbolondulok,
Mert egy érintésedért is majd meghalok.
Rád gondolok az éjjel minden percében,
Rád gondolok, mert nem lehetsz mellettem,
Hidd el, nagyon-nagyon hiányzol nekem.
Rád gondolok a nap minden percében,
Nem láthatom a tüzet égni a szemedben,
És ez hihetetlenül hiányzik nekem.
/2004. 07. 22/
