Megjöttél, és szorosan magadhoz húztál,
Láttam a szemedben, hogy már megbocsátottál.
Megbocsátottál azokért a szavakért, amiket
Az együtt töltött idő után nem érdemeltél meg.
Egy érintésedből rögtön tudtam, nagyon félsz,
De nem hazudtam: szeretlek, s nem veszíthetsz
Így el. Lassan, de megnyugodtál, s nevettél,
Megmutattam, hogy tévedtem, s Te is tévedtél
De most újra élek, szertelenül és vadul,
Tudom, most nem sülhet el semmi balul.
Csak a Tied vagyok, hidd már el Kedves,
Nincs oly ember, ki nálam jobban szerelmes.
Még gondolatban is csak Tied vagyok,
Minden éjjel, Szerelmem, Rólunk álmodok.
Álmodom azt, hogy mindig együtt leszünk,
Álmodom azt, hogy vadul szeretkezünk.
Együttlétünk minden pillanata vadul ég bennem,
S boldog vagyok, hogy Kedvesemet boldoggá tehetem.
Ahogy feküdtél mellettem, elöntöttek az érzelmek,
Végre értelme lett, eddig értelmetlen életemnek.
Mióta velem vagy, csodaszép a világ,
Nekem nyílik a réten az összes virág.
Mióta velem vagy, tényleg boldog vagyok,
A legtöbb rossz elszáll, s a világra kacsintok.
Fogoly voltam eddig, saját magam rabja,
De jött Kedvesem, s váramat lerombolta.
Kiengedte onnan fonnyadó szívem,
Hogy újult erővel, újra dobogni kezdjen.
S ez a szertelen szív csakis Érted dobog,
Tudd meg, Veled nagyon boldog vagyok.
Remélem ez az érzés örökké fog tartani;
Egyetlen célom: Téged boldoggá tenni!
/2005. 04. 04./
