Volt egy álmom. Rólad szólt.
Álmomban még hétfő volt.
Ott álltál a tömeg közepén,
Mindenki Téged ünnepelt, kivéve én.
Csak ültem és nem szóltam,
Ha rám néztél, félve mosolyogtam.
Neked fontos ez a nap, ezt biztosan tudtam,
Elrontani nem akartam, inkább hazudtam.
Hazudtam, hogy nem fáj már semmi,
Szívemen a seb már kész behegedni.
Hazudtam, hogy nem szeretlek már,
Hogy szívem Téged vissz nem vár.
A válasszal kicsit megzavartalak,
Nem hitted, hogy hamar feledni tudlak.
Pedig nem így volt, de elhitettem veled,
Hisz azt hittem nem érdekel ez már téged.
Így volt-e, vagy nem, most már nem érdekel,
Az a baj, hogy szívem Téged nem enged el.
Az álomnak itt hírtelen vége lett,
Ami vérző szívemnek nagyon jót tett.
/2004. 04. 19./
