Tudom, nem vagyok már az az igazi barát,
akinek hittem magam sok-sok éven át,
de mai napig itt élsz a szívemben,
egy napsütéses, virágos, tarka helyen.
Tudom, nem látlak annyiszor, mint mások,
de a szeretetben nincsenek mérföldes korlátok.
Boldoggá tesz, ha mosolyogni látlak, s örülsz,
s ha jókedvedben harsány táncra perdülsz.
De ha könnycseppet látok arcodról csurogni,
veled zokog a szívem és át akarlak ölelni.
Tudom, nincs minden bánatra, búra gyógyír,
de akkor igazi egy barát, ha veled együtt sír.
Kívánom Neked, hogy lelked ne eméssze bánat,
küldöm a szeretetem, hátha csodát csinálhat.
Hiszek abban, hogy vár még Rád boldogság,
tárd ki a világnak a szíved zárt kapuját.
S egyszer, mikor nem várod, betér majd egy lány,
ki szívedbe kacajával tavaszt lop talán.
Nem tudom barát lesz, vagy szerelem,
de azt igen, hogy lesz helye a szívedben.
Kívánom Neked, hogy merj hinni az álmaidban,
elérheted őket harccal, csak bízz önmagadban.
Hidd el, még van a Földön, akinek hiányzol,
akinek a nevetésed arcára mosolyt varázsol.
/2011.01.03./
