Egy fárasztó nap után hazafelé,
Fáradtan nézek magam elé.
De agyam nem pihen, zakatol vadul,
Gondolatok suhannak keresztül- kasul.
Betolakodnak régi szép emlékek,
Melyek újra Téged idéznek.
Szerelmünk emlékei felrémlenek,
S még friss sebeket újra feltépnek.
Örülnöm kéne az emlékeknek,
Hisz szebbek nem is lehetnének,
Mégis sírás kerülget, fojtogatja torkomat,
Szememből hull könnyem, áztatja arcomat.
Sírok, de nem tudom, hogy igazán miért,
Csak sírok, mert a szívem erre kért.
/2004. 03. 19./
Rád emlékezem
2010.01.09. 22:33
Címkék: fájdalom sírás
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://myworks.blog.hu/api/trackback/id/tr666135372
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.