Nem tudom felfogni, hogy miért,
De már megint egy kétes érzés kísért.
Szeretlek Téged, tudod. S nem hazudtam,
Mikor Neked ezt a szemedbe mondtam.
Most mégis úgy érzem, hogy becsaptalak,
Ne érts félre, meg nem csaltalak.
Egy reggel láttam a buszról valakit,
Ki már régóta nem jelentett nekem semmit.
De mikor megláttam, rám tört egy érzés,
Mi nem más volt, félelem és felismerés.
Féltem ,mert rájöttem, hogy van egy érzés,
Amit tovább titkolni magamban nem vagyok képes.
Azt hiszem nem voltam és nem akartam
Ezzel tisztába lenni, hanem inkább magam-
Ba zártam,de rá kell jöjjek, ez nem
Mehet így tovább, már nem rejtegetem.
S azt szeretném tudatni Veled,
Nem akarlak megbántani Téged,
De most úgy érzem, összezavarodtam,
Nem csak Te vagy a szívemben és hagytam,
Hogy az a másik szembeszálljon a Tiéddel,
Pedig tudom, a Te szíved az, ki engem érdemel.
Hisz a másik miatt tört össze darabokra
Pici szívem, s Te voltál, aki összeforrasztotta,
S nem felejtem el ezt Neked sohasem,
És azt sem, hogy Melletted végre teljesnek érzem az életem.
Tudom és érzem, hogy Te nem lennél képes játszadozni
az érzéseimmel, de nem tudom az emlékeit kiverni
A fejemből, bár tudom, iszonyúan fájt a vége,
De nem okolhatom csak őt érte.
Miután elhagyott, nem volt számomra remény,
Te vagy nekem e sötét világban a reményt hozó fény.
Nem tudom, hogy mégis miért húz hozzá szívem,
Ezt az érzést már tényleg nem értem.
Nem tudom hová tenni, és nem fogom fel.
Mikor végre boldog vagyok, miért bukkan fel?
És miért kavar össze? És miért nem hagy békén végre?
Megszabadulhatok egyszer még tőle?
Nem tudom még hogyan, de véget vetek ennek,
Főleg, ha az ára az, hogy Téged elveszíthetlek.
Nem élném túl, ha ez megtörténne, én
Magamat az ablakon kivetném.
Kérve kérlek, bocsásd meg vétkes érzésem,
Ígérem, ezt lezárni magamban igyekszem.
Nem tudom, hogy lett a gyűlöletből újra
Szeretet, de tudatosan teszek róla,
Véletlenül se kerüljek olyan helyzetbe,
Hogy valamelyikünk beleessen a kísértés vermébe.
De miért is esnék, hisz erős vagyok,
Olyanon, mint ő, csak úgy átugrok.
Hisz már Téged szeretlek, s Téged ölellek,
Téged csókollak és csakis Érted élek.
Azért élek, hogy Téged boldoggá tegyelek,
S azért, hogy óvjalak, s magamtól megvédjelek.
/2004. 09. 29.-30./
