A nap minden percében arra vágyom,
Hogy Veled legyek újra, ölelve egymást az ágyon.
Ahogy telik az idő, egyre nehezebb elviselem,
Hogy nem lehetünk együtt.
Nagyon vágyom Rád: Szerelmem.
Nagyon hiányzik a pillantásod, az érintésed,
Hiányzik az ölelésed, az egész éned.
Ha nem vagy velem, nem vagyok én már semmi sem.
Elvitted egy részem, s ez a rész nélkül nem teljes az életem.
De valamit itt hagytál nekem,
Mi nem más, mint a szerelem.
Hiányzol, de nem is oly távol van az a perc,
Mikor újra láthatlak, mikor elmondhatom,mennyire kellesz..
Elmondom Neked, mennyire vártalak,
Elmondom, hogy mindenhol Téged látlak.
Várlak,mint fagyott föld az enyhülést hozó tavaszt,
Így várlak, hisz a tavasz melege a fákon rügyet fakaszt.
Várlak, mint lány régen látott, messziről jött szerelmét,
Így várlak, hisz átkarolja a szerelmes féltett kedvesét.
Elmondom Neked, mennyire szeretlek,
Elmondom, hogy csakis érted élek.
Szeretlek, mert Te vagy a világon az a férfi,
Ki viszont tud engem őszintén szeretni.
Nagyon szeretlek, mert meg tudsz engem érteni,
Így szeretlek, s nem volt nekem ilyen még soha senki!
/2004. 10. 12./
