November elseje van, hétfő, Mindenszentek.
Ilyenkor az emberek temetőbe mennek,
Hogy ma, külön, elhunyt szeretteikre gondolván
Eszünkbe jut, hogy hamarosan én is ide kerülök talán.
Én is jártam ma temetőben, sok sírnál, sajnos,
Hisz nem válogat a halál. Elvisz, lehet okos,
Öreg, szegény, gazdag, naplopó, dolgozó,
Gyerek, fiatal, szerelmes, naiv vagy álmodozó.
Amint járjuk a temetőt, kis halmocskákhoz érünk,
Egy kisgyerek, alig volt pár napos. Ennyit ér a létünk!
Közeledve a sír felé, északi szél süvít szemből,
Mi háborgatott, zaklatott, elhanyagolt lelkekből
Áll, s a lombkorona erősebb-gyengébb zúgása
Egy-egy elhagyatott lélek fájdalmas kiáltása.
Fájdalommal és félelemmel vegyes érzelmekkel
Telve értem haza, ahol keveredett ez az otthon melegével.
A temetőben úgy éreztem, mintha láthatatlan
Szemek vizslatták volna a tömeget, váratlan
Felbukkanó ismerős vagy rokon után,
S ha megtalálta őket, elballag szerettei után
Saját sírjához, s hallgatja, mit mondanak
Neki gondolatban. Emlékeznek. Mécsest gyújtanak.
Majd fájdalommal telve továbbmennek,
Nem hallják, mit mondanak a Mindenszentek.
Hisz minden ember szent lesz és áldott,
Kinek lelke örökre el nem kárhoztatott.
Ki ilyen útra tévedt, s nem tér át egy másikra,
Idejét Luciferrel tölti kettesben a pokolba.
S minthogy a túlvilági élet örökké tart,
S nincs ami visszatart, van mindenkinek, aki akart
Elég ideje, hogy átgondolja életét, mit tett,
Kit bántott meg és igazán kit szeretett.
S ha változtatni akarunk, megbánni bűneinket
Sosincs késő, de ha nem elkárhoztatjuk lelkünket
Örökre. Rajtunk áll a választás, nem máson,
Segít megtérni, ha már ezen a világon
Nem sikerült a jó útra térni.
S szeretnék mindenkit megkérni:
Ne felejtse el soha el azt, kit életében szeretett,
Hisz holtában a megboldogult kevesebb nem lett.
Csak egy másik földre költözött, ahová elszólítá
Az Úr, s mivel hívő ő, parancsát nem tagadá.
S nem is tehette volna, hisz halandó életről
Nem mindig saját maga dönt. Szeretettől,
Megértéstől tiszta most a levegő. Oly jó érezni,
Hogy készek az emberek a másiknak megbocsátani.
S ma félrerakva az utálatot, s mindent elrontó dühös Érzelmeket,
Szívből kívánok mindenkinek világot átható, szent, nyugodt Ünnepet!
/2004. 11. 01./
