Lehull egy esőcsepp, s hangtalan
Szétrobban az aszfalton alaktalan.
Eggyé válik a vízzel, s teszi azt,
Egy gyorsan múló, röpke pillanat alatt.
Egy röpke pillanatnyi idő,
Míg egy arra tévedő piciny szellő
Gyengéden simítja arcod. Oly boldog szívem,
Édesem, nekem Te vagy a Minden.
Egy pillanat mily kicsiny tartam,
Míg egy szót a szívedhez súgtam,
Míg a hajamat kibontottam,
Míg az ajkaidat forrón csókoltam.
Egy pillanatig tartott a félelem,
Mert féltettem kicsi szívem,
Mert nagyon kétségbe estem,
Mert hírtelen jött, s megijedtem.
Egy pillanatig hittem el,
Szíved tele reménnyel,
Éledező szenvedéllyel,
Féltéssel és szerelemmel.
Egy pillanatig hittem azt,
Lelkemnek Te adhatsz vigaszt,
Mellettem mindig kitartasz,
Mit irántad érzek: igaz.
A következő pillanatban,
Mindezt biztosan tudtam,
Átöleltem, megcsókoltam,
Akkor már az övé voltam.
Egy pillanat alatt történt minden,
Ezt a pillanatot mindig átélem.
Együtt vagyunk, ő az életem,
Egy a fontos: az igaz szerelem.
/2005. 05. 04./
