Életem versei

Péntek este van, és rajtunk jár az agyam,
egy kérdés foglakoztat: jól választottam?
De eszem helyett a szívem válaszol:
igen, szerelmünk tüze szikrázva lángol.
Megnevettet, és vigyáz rám, szeret,
boldogan töltjük az értékes perceket.
Nem tudnám mással elképzelni az életem,
hogy más ölel át, más fogja a kezem, nem.
Szeretjük egymást, együtt tervezünk,
együtt sírunk és együtt is nevetünk.
Így jó és vele vagyok boldog, önmagam,
ilyennek szeret, és ez pótolhatatlan.
Szeretem, ahogy rám néz és mosoly csillan
az arcán, még a szeme is nevet, tűz lobban,
én pedig elevenen égek el a boldogságban,
és ezt akarom minden nap, egyre jobban.
/2011. 02. 11./