Behunyod a szemed és hallgatod társaid szavát,
tudod ki szólal meg, nem kell lásd az arcát.
Ismered őket, együtt teltek a boldog, s lustán vonuló,
máskor pedig a felelet alatt izzadó, rohanó
percek. Azt érezted, hogy ez sokáig így lesz,
hogy még száz ilyen élményt velük átélhetsz.
Elrepült a négy év, s néha úgy érzed,
alig maradt nyoma,
emlékképek repülnek feléd,
néhány már most meg van fakulva.
De míg szívedben élnek, sosem felejtődnek el,
a szeretet megtölti emlékeid élettel.
Nevetni fogsz a régi vicceken, sírni, ami fájt,
s keresed magadban ezeknek az éveknek a nyomát.
De nem leszel már az a kislány, ki nem tudta milyen a gimi,
megnőttél, átalakultál, nem vagy szeszélyes tini,
egy érzést se hagyj sosem a szívedből kihunyni,
küzdeni kell, mert az nélkül nem lehet élni.
/2011. 04. 28./
