Egy perc elég volt, hogy megszeresselek,
De nem elég egy élet, hogy elfelejtselek.
Szívem, ha meglátlak, még mindig vadul kalapál,
S reménykedve Tőled néhány édes szóra vár.
S ha nem mondasz semmit, csak kérdezel,
Hazudok neked, és már nem érdekel.
De hazugságom csak dühömből fakad,
Mely egy percnél tovább sohasem marad.
Egy perc kellet ahhoz, hogy kimondjam: vége.
De kellett egy nap, mire felfogtam végre.
A legrosszabb az volt az egészben,
Előre megéreztem, nem lesz minden rendben.
Az érzések lassan megértek bennem,
S ezekből született jó néhány versem.
S ijesztő látni, hogy valóra válik mindaz,
mit egy éve írtam, nem sejtve, hogy akár igaz.
/2004. 04. 10./
