Életem versei

Ahogy melletted elmentem, lehajtottam a fejem,
De Te így is megláttad könnyező szemem.
Menekülésre késztetett megsebzett szívem,
De hangod meghallván moccanni sem mertem.
Míg sietve jöttél felém, megtöröltem a szemem.
Megálltál előttem, de Rád nézni nem mertem.
Néztél egy percig, mielőtt elkezdted,
Hangod a haragtól és bánattól remegett.
Nem tudom, miért kell csinálnod a fesztivált,
Tudomásul kell venned, hogy utunk szétvált!
Rám nézhetnél, ha hozzád beszélek!
Szabina! Szabina nézz rám, kérlek!
Rád néztem és láttad, hogy összetörtem,
A választ vártad, ím hát elkezdtem:
Gondolod, hogy mosolyogva elfelejtem,
Hogy romba döntötted az életem?
Az nem számít, látom, hogy igazán szeretlek,
De azért, mert Te nem, meg mégsem vethetlek.
Hisz az oka, amiért most szenvedek
Egyes egyedül csak ÉN lehetek.
Hiába mondtad, hogy nem miattam volt,
Lázadó szíved mégis engem okolt.
Tudom, megbeszéltük: nem haragszom,
De attól fájdalmamat még elsírhatom.
Nem ilyennek képzelted el, tudom,
De érzéseimet nem titkolhatom.
Mondani csak ennyit tudtam,
S újból sírva fakadtam.
Ezt nem kérte tőled senki,
Csak próbálj meg megérteni.
Persze, én megértek mindig mindenkit,
Csak engem nem ért meg soha senki.
Attól, hogy dührohamot nem kaptam
Lehet még nagy a fájdalmam.
De ennek értelmét nem láttam,
Inkább mindent csendben átgondoltam.
Lehet, hogy minden az én hibám,
De mert sírok, nem haragudhatsz rám.
Igazad van, tényleg. Bocsáss meg, kérlek.
Nem tudhattam, hogy ennyire megráz téged.
Míg ezt mondta, közelebb lépett,
Szomorúan a szemembe nézett.
Csak álltunk egymással szemben szótlan,
Kínzó vágyat éreztem, hogy megcsókoljam.
De nem mertem, mert tudtam, ha megteszem,
Még nehezebb lesz őt elfelejtenem.
Ezért inkább búcsúzóul barátian átöleltem,
De a végén még megígértette velem:
Miatta hülyeséget nem teszek,
S azért boldogtalan nem leszek.
Ezután csak annyit mondtam: Szia!
Remélem rátalálsz az igazira!
Majd mindketten szomorúan megfordultunk,
S a saját utunkon remélve elindultunk.
S titokban szívünkben nem kívántunk mást,
Csak, hogy útjaink újra keresztezzék egymást.
/2004. 02. 29./