Hogy érzed magad? Kérdezik úton-útfélen tőlem,
S kedvetlenül én is, hisz ez a norma, ugyanezt megteszem.
De ennek a kérdésnek nem sok jelentősége van már,
Hisz néha még köszönés helyett is ezt használják. Ez vár
Rád is. Megkérdezik, de meg sem várják, hogy válaszolj rá.
Elmennek, otthagynak, mintha csak: Szia! Azt mondaná.
De megvádolni őket ezért nem érdemes, hisz a mai
Rohanó élettel, hogy el ne vessz, nehéz lépést tartani.
Olyan sok tennivaló van, és az ember az idejét nem tudja
Úgy beosztani, hogy pénzből is, időből lehetőleg mindenre fussa.
S nincs olyan, hogy időpont tologatás vagy akár egy szusznyi megállás,
Nincs, csak a minden percünket kitöltő rohanás.
Erre vagyunk mi, dolgozó emberek ítélve, nem másra,
Csak a reménytelen, esztelen, kegyetlen rohanásra.
S ne próbálj meg kiszállni, mert senkinek sincs kegyelem,
Mindenki arra van ítélve, hogy részt vegyen e versenyben,
Mely egy életen át tart, s csak néha kapsz pihenőt,
S akkor végre szerelmeddel eltölthetsz egy kis időt.
/2004. 10. 26./
