Nagy pelyhekben hull a hó,
betakar a fehér takaró.
Minden ártatlan, tiszta lesz,
belülről pedig a méreg esz.
Legyen most e szépséggel
kevesebb rossz a lélekben,
s ha élhetek ily kétséggel,
elveszett már szinte minden.
Minden, mit jónak tartunk,
eltűnt, gonoszak vagyunk,
s e világ rossz irányba forog,
gondold át, és Te légy jobb.
Ne azért, mert én ezt kérem,
mert jók vagyunk eredendően.
Elront minket a megfelelés-
kényszer, s a hazugságok,
nem hiszünk, nem adunk,
és megy az "énezés".
Nem látunk túl magunkon,
az elesett időset a sarkon,
s mert előítéletünk ránk szól,
segítségünk hiánya karmol.
Sebet hagy a szívünkön,
de ha mi bajban vagyunk,
várjuk, hogy mellénk szegüljön,
a szerencse, s persze elvárjuk:
mindenki minket sajnáljon,
felsegítsen, bíztasson.
De ha nem adsz valamit,
ne várj cserébe semmit,
mert azt kapunk, mit adtunk,
s fáj, hogy idáig jutottunk.
A hó nem tünteti el a rosszat,
nem ad lelket, kedvességet,
nem ad szívet, hogy lássad,
mit tesz a nemtörődömséged.
A havazás már csak a tájat szépíti,
a lélek minden jóságát elveszti.
S nem egy szép varázslat lesz,
mit látunk, s ami boldoggá tesz.
De míg élek, ez ellen küzdeni fogok,
a világgal, s magammal is harcolok,
hogy ne legyek olyan, mint mások,
minden csodát nektek megmutatok.
Hisz annyival másabb lehetne az élet,
higgy, s nem leszel elveszett lélek.
Higgy magadban, s másokban, a jóban,
s ereje nem lesz ennyire fogyatkozóban.
Valahol a szíved mélyén él egy darab,
mi tudja, igazam van, légy hát szabad.
Ne hagyd magad az árral úszni,
csak mert tettek nélkül könnyebb élni.
Tegyük az embereket jobbá, emberré,
ne menjünk a csordával a rossz felé.
Tudom, mondani egyszerűbb, mint tenni,
de ha tehetem, akkor fogok harcolni.
Nem lesz mindig választásom, ez tény,
de ha mégis, megteszem, a remény,
hogy ettől jobban érezhetem magam,
kárpótol, hisz így lehetek csak önmagam.
S ha lesz, ki követ, s remélem lesz valaki,
akkor látszik majd: érdemes küzdeni.
2012.01.17
